Hogyan és főként MIKOR fogja abbahagyni a szopizást?

Fotó: Rátkai Éva

Elválasztódás – elválasztás – egyre gyakrabban hallunk erről a két fogalomról. Mindkettőnek az a lényege, hogy a folyamat kezdetén még szopik a kicsi, a végén pedig már nem. A különbség mégis óriási!

Ha eltökélt szándéka az édesanyának, hogy meghatározott időben véget vessen a szoptatásnak, az a leghelyesebb, ha fokozatosan jár el. Kettő-négy hetente (attól függően, mennyire sürget az idő) kihagy egy szoptatást, helyette mással kínálja a kisbabát. Így olyan lassan csökken a termelődő tej mennyisége, hogy az édesanyának sem okoz panaszt, és a kicsinek is bőven van ideje, hogy alkalmazkodjon a változásokhoz. Ezt nevezzük elválasztásnak, ezt a folyamatot egyértelműen az anya irányítja.

Elválasztódás esetén a leglényegesebb különbség, hogy a folyamat szinte magától megy végbe, különösebb irányítás és beavatkozás nélkül, akkor, amikor a gyerek éretté válik erre, és amikor már nincs szüksége a szopásra. Az anyának és a gyereknek is előnyösebb ez a megoldás, ezért, ha csak a körülmények engedik, érdemes ezt az utat választani. Lássuk, hogyan is történik mindez!

Első lépés

Ha elmúlt hat hónapos a baba, szoptatás után (nem helyette!), naponta egyszer, általában délben, megkínálod egy kis gyümölccsel vagy zöldségpéppel. Ha szívesen fogadja, eleinte az egyik szoptatás után, majd később egy másik szopi után is megkínálhatod néhány falattal. Elkezdett ismerkedni az ízekkel, a kanalazással! Lehet, hogy először nem lesz nagyon lelkes, előfordulhat, hogy még hónapokra lesz szüksége a barátkozáshoz, de sebaj. A jó hangulatú étkezés és az egészséges fejlődés feltétele, hogy a baba akkor ehessen, amikor erre valóban szüksége van, és annyit, amennyit szívesen elfogad.

Második lépés

Előbb-utóbb azt tapasztalod, hogy egyre többet és egyre szívesebben eszik a baba szoptatás után. Ennek következtében később fog megéhezni, vagyis a soron következő szoptatás ideje kicsit kitolódik, majd idővel magától el is marad. Az is lehet, hogy a megszokott szopizás marad, de a baba a szokásosnál kevesebbet vagy rövidebb ideig szopik. Közben a baba képességei is fejlődnek! Mind szívesebben próbálkozik az evéssel egyedül. Kézbe veszi, csócsálgatja az ételt, több-kevesebb sikerrel a kanalazással is próbálkozik. Ha az etetést (kanalalzást)  nem kedveli, a tálcán eléje tett falatok közt talán annál szívesebben válogat! Ahogy nő a szilárd ételek szerepe, úgy csökken magától a tej mennyisége.

Harmadik lépés

Közben, ezzel párhuzamosan egy másik folyamat is zajlik: a világ felfedezése, a kúszás, a járás, a kéz ügyesedése hihetetlenül kitágítja a világot a kicsi számára. Míg az újszülött és a kicsi csecsemő számára jószerével csak szülei arca, a szopizás és legszűkebb környezete létezik, tíz hónapos kor tájékán hatalmas változás tanúi lehetünk, csak győzzük utolérni a kis felfedezőt! Nem csoda, ha már nem sok ideje és türelme marad a szopásra. A nappali szopások ideje jelentősen rövidül, olykor csak pár percre. Csak egy korty, és már szalad is tovább! Sok kisgyerek az éjszakai órákban és a nap nyugodtabb perceiben pótolja a lemaradást. Nem ritka, hogy kilenc-tíz hónapos kor körül igen gyakran szeretne szopni a kicsi éjszaka, és ezt a fárasztó, ám érthető szokását megtartja akár másfél éves koráig is. Gyakori, hogy alvás előtt vagy közvetlenül ébredés után, álomittasan is ragaszkodik a szopizáshoz.

Negyedik lépés

A szoptatás nemcsak táplálás, hanem vigasz, megnyugvás is. Tudja ezt minden igény szerint szoptató anya, és sokszor él is ezzel a lehetőséggel: ő maga kínálja meg a kicsit, hogy elcsendesítse, megnyugtassa. Kényelmes ez így, ám egy idő után akár teherré is válhat. Az elválasztódás folyamán apránként úgy alakítjuk, hogy egyre gyakrabban kínálunk fel másfajta vigaszt, másfajta megnyugvást, figyelemelterelést. Amikor épp unatkozik a pici, vagy fáradt, egy kis összebújás, mesélés, könyvnézegetés is helyettesítheti a szoptatást. Ahogy nő és okosodik a gyerek, egyre inkább vevő lesz a másfajta megoldásokra.

Ötödik lépés

Kettőn áll a vásár – nem lehet ezt elégszer hangsúlyozni! A csecsemő és az édesanya még nagyon szoros testi kapcsolatban élnek, elválaszthatatlanok. A kisgyerek esetében már lassan és fokozatosan lazul ez a kapocs. Néha az anya is úgy találhatja, terhére van bizonyos helyzetekben a szoptatás. Ezek természetes érzések, és ha nem sietted el a dolgot, éppen akkortájt csodálkozol rá erre a fejleményre, amikor a gyerek is elég nagy ahhoz, hogy megértse, most éppen nem kaphat szopni, várnia kell. Helyzetedtől, körülményeidtől függően bevezethetsz néhány egyszerű szabályt, korlátozást. Például: csak otthon szopizunk, csak akkor szopizunk, ha anya befejezte a főzést, takarítást (kérd meg őt is, hogy segítsen!). Fontos, hogy egyszerű mondatokban, világosan mondd el a kicsinek, amit el szeretnél érni. Mivel a bizonytalanságot ő is megérzi, bele se vágj addig, amíg el nem határoztad magadat egy-egy ilyen lépésre. Akkor a fogadtatás is kedvezőbb lesz.

Hatodik lépés

Eljöhet az ideje annak is, hogy bizonyos okokból nemet kell mondanod. Előfordulhat például, hogy a menstruáció visszatérte után, a vérzés előtti napokban nagyon érzékennyé válik a bimbó. Lehet, hogy kezdetben elég, ha csak annyit mondasz szopi közben: elég volt, most már hagyjuk abba. Ha viszont belül úgy érzed, inkább egy határozott NEM kívánkozik ki belőled, tegyél így. Hasonlóan alakulhat a helyzet akkor is, ha a szoptatás miatt nem áll vissza a termékenységed, és emiatt nem fogan meg a várva várt kistestvér. Sok édesanyát aggaszt az a kérdés, nem okoz-e túlságosan nagy lelki megrázkódtatást gyermekének azzal, ha alkalmanként nemet mond. Ettől azonban nem kell tartani, ha valóban olyan fokozatosan megy végbe az elválasztódás folyamata, mint ahogy itt szerepel. Sőt a személyiség fejlődésének igen fontos lépcsőfoka annak megtanulása, hogy nem történik minden az ő kívánsága szerint. A kis csecsemőt nem kell ilyesmire tanítani, az ő életét még alapvetően ösztönei irányítják. Nagyjából másfél-két éves kortól azt tapasztalhatod, hogy lehet már „beszélni” a kicsivel. Egyre inkább képessé válik mások szempontjainak megértésére, elfogadására, ha nem is mindig könnyen és azonnal. Az ő érdeke, hogy élj ezzel a lehetőséggel, és megtanítsd az egyeztetésre, alkalmazkodásra. Az elválasztódás folyamata remek és természetes alkalom erre.