Ha elapadt a tej, vissza lehet hozni?!

Sokan csodálkozva, hitetlenkedve kapják fel a fejüket, ha ezt meghallják. Pedig valóban így van, ez lehetséges, ha könnyűnek nem is mondható. Egyáltalán nem lehetetlen, hogy visszahozzuk a tejtermelést olyan szintre, amely bőségesen el tudja látni a babát. Az anyatej termelődését még olyan nőknél is meg lehet indítani és megfelelő szintre hozni, akik maguk nem szültek, hanem örökbefogadott kisbabát szeretnének szoptatni. Érdemes ezt a cikket elolvasni ezzel kapcsolatban. 

Ennek első megközelítésben egyszerű a magyarázata: a tejtermelés nem csupán hormonális tényezőktől függ, bár a szülés utáni tejbelövellés valóban hormonális hatásra következik be. A döntő és kulcsfontosságú inger a mellet érő stimuláció, vagyis a baba szopómozgása vagy a mellszívó hatása. Ennek kell megfelelő gyakoriságúnak és hatékonynak lennie ahhoz, hogy a tejtermelés beinduljon, a mennyiség nőjön, és termelődés fenntartható legyen. Mit takar a megfelelő gyakoriság? Napi legalább hat-hétszer fél óra fejést, lehetőleg egyenletesen elosztva a nap 24 órájában úgy, hogy 4-5 óránál hosszabb szünet ne legyen két fejés között. Az ideális gyakoriság nyolc alkalom volna. Ha a baba hajlandó szopni, és hatékonyan szívja a mellbimbót, akkor bármennyiszer, de legalább nyolc-tíz alkalommal érdemes mellre tenni. Egy speciális eszköz, az SNS vagy Szoptanít segítségével lehet megoldani azt, hogy szopás közben kapja meg az eleinte szükséges pótlást. Ennek rengeteg előnye van a cumisüveg használattal szemben: 
- egyrészt kiküszöböli a cumisüveg használatával nagyon gyakran együttjáró, és rossz, nem hatékony szopástechnikához vezető cumizavart . Sok kisbabánál pont ez okozza a fokozatos leszokást a mellről.

- másrészt addig is a mellet, a tejtermelődést ösztönzi szopásával, amíg a pótlást kapja, hiszen a vékonyka kis szilikoncsövet a mellbimbóval együtt kapja be.

Az SNS ismét megajándékozza a babát és a mamát a mellen jól lakás élményével, így a baba kevésbé vagy egyáltalán nem fog tiltakozni a mellre tevés ellen.

Persze el kell jutni odáig, hogy a mellet egészen elutasító baba ismét hajlandó legyen bekapni a bimbót. Ez sem lehetetlen! A Szoptatás című könyv szerzői, Márta Guóth-Gumberger és Elisabeth Hormann mindketten több örökbefogadott gyereket szoptattak, Márta ráadásul nyolc-kilenc hónaposan kapta meg a fiúkat, és akkor látott neki a mellhez szoktatásnak. Ő a cumi és a bimbóvédő hasonlóságára épített, amikor az SNS szilikonszondáját átbújtatta a bimbóvédő kissé kitágított nyílásán, és így tette mellre a kisfiút. 

A siker szempontjából nagyon fontos az, hogy a baba rögtön táplálékhoz jusson, amint mellre kerül, hiszen a cumisüvegnél ehhez volt szokva: már az első kortyoknál ömlik a szájába a tej. A szoptatásnál ez másképp működik, még akkor is, ha már jól bejáratódott a tejtermelés. A bimbó bekapása után várni kell néhány másodpercig vagy percig ahhoz, hogy a szopás/fejés hatására kiváltódjék a tejleadó reflex, és oxitocin hormon hatására meginduljon a tej. Ilyenkor szinte már csak nyelnie kell a babának. Egy jól szopó baba tudja ezt, és általában türelmesen vár a bőséges tejfolyásra. Cumizavaros babánál viszont megkönnyíti a helyzetet, ha eleinte a SNS segítségével rögtön elkezdjük adni neki a tejet, de akkor, amikor már nagyobb mennyiségű saját tej termelődik, át lehet térni az előfejés technikájára is. Ennek lényege, hogy mellszívóval megindítjuk a tejet (ehhez csak pár perc előfejés szükséges), majd amikor már könnyen jön, gyorsan mellre tesszük a babát.

Akinek még nem apadt el egészen a teje, annál a visszahozás is könnyebben, rövidebb idő alatt megy végbe, mint ha egyáltalán nem szoptatott volna. Azt viszont nem lehet előre megmondani, mennyi időre lesz szükség a tejtermelés felépítéséhez. Egy hatékony, kétszívófejes mellszívó sokat segíthet ebben, érdemes bérelni egyet, lehet, hogy csak két-három hét rendszeres fejésre lesz szükség.

A szoptatás nem csak táplálékforrás a babának, hanem vigasztaló funkciója is van. Bár sokan azt tanácsolják az anyának, hogy csak addig hagyja mellen a gyereket, amíg tényleg szopik, és vegye el tőle, ha már csak cumizik, ez nagyon rossz tanácsnak bizonyul többek között éppen ilyen helyzetekben, amikor cél az újból mellre szoktatás, vagy a kizárólagos szoptatás elérése. Ezért érdemes felajánlani azt a lehetőséget a babának hogy ha felzaklatja valami, megnyugodhat így. Ezzel máris jelentősen növekszik a mellen töltött idő!

Vajon igaz, hogy a siker fejben dől el?????? 

Az igaz, hogy rengeteget számít, mit gondol, mit érez az, aki a tejtermelése megindításán vagy újraindításán fáradozik - de természetesen nem csupán ezen múlik. Természeti népeknél magától értetődőnek veszik, hogy a szoptatáshoz nem elengedhetetlenül szükséges az, hogy a nő saját gyerekét szoptassa. Hosszú Lándzsa szikszikau törzsfőnök írja le emlékirataiban egy pár esetét, akik gyermektelenek voltak. Egy napon, vadászat közben a téli erdőben a férfi csodás körülmények között halott indián nőre, és mellette, fára akasztott bölcsőben, gondosan bebugyolált, síró csecsemőre talált. Hazavitte, és feleségének a kisbaba közelségétől, ahogy Hosszú Lándzsa fogalmaz, az anyai érzés felébredésétől, megindult a teje, és még sokáig szoptatta a fiút, akiből híres harcos és törzsfőnök lett. Egyébként a könyv hihetetlenül jó, nagyon ajánlom mindenkinek, nem csak ezt a csodásan megírt történetet, hanem mint kordokumentumot két civilizáció találkozásáról.

Hasonló történeteket más etnográfiai leírásokban is olvashatunk, az egyik általam ismert esetben például 50 éves rokon nő kezdte szoptatni egy gyógynövénykoktél elfogyasztása után másnaptól az elárvult rokon kisbabát. Természeti körülmények közt élet és halál kérdése volt a szoptatás. Ha azt akarták, hogy a baba megmaradjon, a szoptatásnak sikerülnie kellett, ezért nem is kételkedett ebben senki egy pillanatra sem. A sikerhez nem csak az élettani folyamat kell, hanem a kételkedés nélküli, eltökéltség, a határozottság. 

Sajnos nálunk nem ilyen könnyű a nők dolga. Annyira sok az elbizonytalanító tényező, hogy ember legyen a talpán, aki nem inog meg, ha nehézségekbe ütközik. A tápszerek léte egyfelől áldás, mert jó színvonalú pótlékot jelentenek akkor, ha nincs anyatej, másfelől viszont súlyos felelősség terheli a tápszergyártókat azért a lelkiismeretlen marketingért, amellyel már legalább száz éve módszeresen aláaknázzák a nők önbizalmát, és mindenféle eszközzel azon igyekeznek, hogy tápszer adására bírjanak rá minél több nőt. 

Végül azt is szeretném hangsúlyozni, hogy a jó anya-gyerek kapcsolatnak nem feltétele a szoptatás! 

Azt semmiképp sem szabad hagyni, hogy az esetleg mégis sikertelennek bizonyuló próbálkozás megmérgezze a boldog együttlétet a picivel. Ha mégsem sikerül, senki ne haragudjék se magára, se a kisbabára, hanem próbálja elfogadni a helyeztet. A kötődést nagyon jól biztosítja az együtt töltött idő, a hordozás, a szeretetteljes odafordulás a kisbaba felé. Vagyis sokféle út vezethet ugyanahhoz a célhoz!