Már azt is megoldásnak tartanám, ha eljutnánk oda , hogy reggel , délben és este kellene csak neki a cici! Kérem, adjon tanácsot , hogy mit tegyek? Lehet, hogy azért nem sikerül leszoktatnom a ciciről a kislányomat, mert szeretem, ha cicizik?"
Ha összegeznem kellene, miről is van szó, így fogalmaznék: ellentmondásos érzések.
Ez teljesen érthető és normális is. Szoptatni annyira jó, szívet melengető, de néha bizony szörnyen fárasztó és idegesítő is lehet. Egy csecsemő, kisgyerek ezekkel az érzésekkel még nem tud mit kezdeni, noha kristály tisztán érzékeli őket. Érzékeli a bizonytalanságot, az akarom is meg nem is állapotot, és megpróbál a maga módján segíteni. Igyekszik a mérleg nyelvét az akarom felé billenteni. A dackorszak csak rásegít erre.
Azzal, hogy a 21 hónapos eszik-e vagy sem, nem érdemes ilyen szinten foglalkozni, vagyis ne vegye személyes sértésnek, elutasításnak, ha nem eszi meg, amit főz neki. Számomra árulkodóak ezek a sorok: "semmit nem fogad el tőlem". Már hogy ne fogadna! Az anyatejet, a lehető legszemélyesebbet nemcsak hogy elfogadja, hanem megkülönböztetett szeretettel ragaszkodik hozzá. Előbb-utóbb minden gyerek elkezd enni. A kislányok különösen gyakran szoktak madárétkűek lenni.
Elrontani csak kétféleképpen lehet: ha éhezteti szándékosan, vagyis nem ad neki enni, nem kínálja gyakran, vagy a másik véglettel: ha állandóan az evésen drámázik, és állandóan ez van napirenden: már megint nem evett ez a gyerek, jaj, csak a levegőből él, hiába főzök neki. Erre kár vesztegetnie az idejét. Ültesse az asztalhoz, ha önök is esznek. Kínálja meg egészen minimális kis kóstolókkal az önök ételéből, főleg olyasmivel, amit ő maga tud a szájába venni. Ne próbálja tömni, etetni, ne könyörögjön neki, ne jutalmazza evésért. Ha nem akar enni, egye meg a finom falatokat Ön vagy az apuka, és dicsérjék meg az ételt: hű de finom, de jó, hogy maradt nekem! És több szót ne vesztegessen az ügyre.
A szoptatással kapcsolatban: gondolja végig, hogy pontosan mi zavarja: például az, hogy öt percenként szopásért nyaggatja a kislánya? Akkor vagy szoptassa meg zokszó és kommentár nélkül, ahányszor csak kéri, így valószínűleg idővel kevesebbel is beéri, mert nem érzi úgy a kislány, hogy le kell győznie az Ön ellenállását. Vagy olyankor, amikor nemrég szopott a kislány, mondjon határozottan nemet, ehhez tartsa is magát, és terelje el a kicsi figyelmét valamivel- a legjobb a kinti játék, hancúrozás, gyerektársaság. Mondhatja például ezt: Most főzöm az ebédet, mert éhes vagyok, apa is éhes. Majd ha kész az ebéd, és meg is ettük, szopizhatsz. Vagy: most teregetek, vasalok. Ha készen vagyok, szopizhatsz. És így tovább.
Következő lépcsőfok lehet az, hogy bizonyos fix napirendi pontokhoz kötjük a szoptatást: reggel ébredés után, séta előtt és után, alvás előtt és után, lefekvéskor. Csak otthon. Csak nappal és így tovább. Az egyes lépcsőfokok közt érdemes legalább egy hónapot várni.
Bizony előfordul, ha ritkán is, hogy még kétévesen is csak szopik a kisgyerek. Na és? Úgy még sosem volt, hogy érettségizni is csak szopizás után akart volna valaki. Ha lazán veszi a dolgot, és nem csinál drámát az evésből, szépen, magától megoldódik az egész.
A LÉNYEG: A kisgyerek szoptatása már nem ugyanaz, mint a kicsi csecsemőé. A folytonos rendelkezésre állásból szépen lassan átcsúszunk az egyeztetős szakaszba: az is számít, ha anya nem akarja, nem ér rá. A kicsi ezzel fontos dolgot tanul meg, ez is a szocializáció része.
Ha fáj a háta szoptatás közben, lehetséges, hogy elérkezett az ideje valami ügyes pozícióváltásnak. Támassza meg a hátát, a könyökét, vagy szoptasson fekve. Jót tehet a rendszeres gerinctorna is, vagy egy kis konditermi edzés. Ha időt szán magára, azzal a fáradtságot is csökkenteni lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése