Hogyan válasszam el? A legjobb trükkök

Most a nagyobbacska, egy éven felüli, szopáshoz “makacsul” ragaszkodó gyerekek elválasztásáról lesz szó. Ők az állítólagos “cicifüggők”, “anyafüggők”, akik elviselhetetlenül tombolnak, ha nem kapják meg, amit kérnek. Van segítség ilyen esetben? Vagy, ahogy a kívülállók többnyire kijelentik, el lett szalasztva a kedvező alkalom az elválasztásra?

Elöljáróban nem árt tisztázni, mi az, ami normálisnak tekinthető, és mikor célszerű lépéseket tenni a változás irányában.

1. Meddig normális szoptatni?
Az ember esetében a normális szopási időtartam sokkal több, mint amit a közvélemény normálisnak tart – a többség ugyanis úgy véli, egyéves kor körül célszerű befejezni a szoptatást. Nincs egyetértés szakemberek körében sem azzal kapcsolatban, hogy pontosan mennyi volna a biológiai szempontból átlagosnak tekinthető szoptatási időtartam, de az valamennyi tudományosan legalább valamelyest megalapozott álláspontban közös, hogy 2,5-6 éves kor közé teszik ezt a határvonalat. Ennek alapján tehát annyit bizonyossággal kijelenthetünk, hogy a gyerek akkor is normálisnak számít, ha szopni szeretne egyéves korán túl.

2. Szoptatni nem kötelező! Ha az anyának egyértelműen terhére van a szoptatás teljes egészében vagy a szoptatásnak valamilyen részjelensége (pl. gyakorisága, a gyerek szopási szokásai), akkor változtatni kell. Az azonban, hogy egy kívülálló szerint helytelen szoptatni az egyévesnél idősebbeket, nem ok az elválasztásra, a szoptatás időtartama ugyanis szigorúan magánügy, belső családi döntés és hozzáállás kérdése.

3. A szoptatás abbamaradása jó esetben FOLYAMAT, amelyet a gyerek változó igényei és az anya változó igényei IS befolyásolnak. A korai csecsemőkor állandó rendelkezésre állásából, az igény szerinti kizárólagos szoptatástól valahogy minden anya-gyerek párosnak el kell jutni az utolsó szoptatásig. Vagy a gyerek veszíti el fokozatosan az érdeklődését, vagy az anya érzi úgy, hogy bizonyos jelenségeken ideje változtatni, ezért korlátozásokat vezet be.

Alap az őszinteség!
Legszívesebben csupa naggyal írnám ezt. Ha el szeretnéd választani a gyereket vagy csökkenteni szeretnéd a szoptatások számát, NAGYON ROSSZ ÖTLET becsapni, hazudni, valótlanságokat állítani, szó nélkül lelépni. Vagyis: ne kend be a melled büdös, csípős, keserű anyagokkal azzal a felkiáltással, hogy majd akkor nem kéri. Ne mondd, hogy a cici beteg, fáj, alszik, kivéve, ha tényleg ez a helyzet. Ne utazz el szó nélkül pár napra azzal, hogy úgyis meglesz nélküle és elfelejti addig. Nem. A kapcsolatotok megérdemli, hogy tiszta lapokkal játssz, és egyenes legyél. Az is fontos, hogy olyantól, aki nem ért a szoptatáshoz, maga sosem vagy csak rövid ideig szoptatott, ne fogadj el tanácsot, véleményt a hosszú távú szoptatásról. Vagy ha mégis, kezeld fenntartásokkal. Nekem is van véleményem például az időutazásról, a vérnyomáscsökkentők szedéséről és a nagyüzemi állattartásról, de inkább nem hangoztatom, mert belátom, hogy nem értek hozzá.

A legjobb trükkök
Válogass kedved és helyzetetek szerint a következőkből, ha gyermeked egy- másfél éves már elmúlt:
– Ha bizonyos helyzetekben nem akarsz többé szoptatni, mondd meg ezt egyszerűen és érthetően a gyereknek, és tartsd is magad ehhez, bármi is történjék. Pl. Csak otthon fogunk szopizni. Csak világosban fogunk szopizni.
– Ne szoptass azért, mert a gyerek unatkozik. Ha az unalom a gond, vagy bízd rá, hogy elfoglalja magát, vagy tedd lehetővé a mozgást, felfedezést, levegőzést. Ennek ideális időtartama például kétéves gyereknél napi 3-4 óra, két részletben, ha úgy jobban jön ki a lépés.
– Ne szoptass a saját kényelmed érdekében (pl. csend legyen végre, aludjon el, legyen egy kis nyugi stb.) Nem önmagában baj kényelmi okokból szoptatni, de ha eltökélted, hogy kevesebbet akarsz szoptatni mint eddig, vagy abba akarod hagyni, ne a gyerek számára legfontosabb szopásokkal kezdd, hanem azzal, amire a te kezdeményezésedre kerül sor.
– Ha fáj a szoptatás, és tudod, hogy miért (pl. harapás), változtass. Például kérd meg, hogy ne harapjon, mert fáj. Ha ennek ellenére harap, vedd le a melledről. Ha túl hosszan komfortszopizik, és ez már kellemetlen, unalmas, akkor gondolod végig, mennyi és hogyan fér bele, és amikor már sok, mondd azt: elég volt nekem. Most abbahagyjuk a szopást. Lehet, hogy akkor nem fog olyan hamar elaludni. De előbb-utóbb el fog, és a kecske is káposzta is megoldások ritkák a valós életben.
Ha úgy érzed, hogy a te eseted valamiért más, beszélgess erről tapasztalt szoptatási tanácsadóval, vagy menj el egy La leche Liga baba-mama csoportba, és hallgasd meg erről más, hosszan szoptató anyák véleményét.

Hason vagy háton?

 Ha 25-30 évvel ezelőtt teszed fel ezt a kérdést, és arra vagy kíváncsi, hogyan is célszerű fektetni a kisbabát, ha leteszed, az esetek többségében azt a választ kaptad volna, hogy természetesen HASRA! Arra hivatkoztak volna, hogy így nyugodtabban, mélyebben alszik, amíg ébren van, sokat erősödik, mert többször kinyomja magát, emelgeti a fejét és csípőízülete is optimális terpesztartásban van, és minden bizonnyal azt is hozzátették volna, hogy így kifolyik a szájából a tej, ha bukik vagy hány, nem fog megfulladni. A mai nagyszülők generációja még minden tanácsadó könyvben a hasonfekvés előnyeiről olvashatott.

Fordulat az ajánlásokban: ne fektesd hasra!
Legalábbis alváshoz semmiképpen sem! – ezt a figyelmeztetést húsz évvel ezelőtt kezdték hangoztatni, amikor a fejlett országokban a hirtelen bölcsőhalál (SIDS, a halál oka ismeretlen) a vezető halálokok közé került, és egyre több elemzés, kutatás foglalkozott azzal a nagyon is lényeges kérdéssel, hogy miként előzhetnénk meg ezeket a tragikus, látszólag ok nélkül bekövetkező haláleseteket. Az áldozatok legszembetűnőbb közös tulajdonsága az volt, hogy hason fekve találtak rájuk. Ezen alapult az ajánlások gyökeres változása: minden lehetséges fórumon igyekeztek felhívni a szülők figyelmét arra, hogy kisbabájukat csakis hanyattfekvő pozícióban altassák. A kampány látszólag eredményesnek is bizonyult: a legtöbb országban, ahol terjedni kezdett a hanyatt fekve altatás, csökkent a SIDS halálesetek aránya. Voltak azonban olyan országok is, ahol a csökkenés kisebb mértékű volt, illetve inkább arányeltolódás következett be a halálokok között. Ez azt jelentette, hogy a SIDS halálesetek számának csökkenése ugyanakkor magával vonta az egyéb váratlan csecsemőkori halálokok (például fulladás, beszorulás, agyonnyomás) arányának növekedését. Habár az azóta eltelt húsz évben sok más, hirtelen csecsemőhalállal összefüggésbe hozható kockázati tényezőt azonosítottak, például a baba külön szobában altatását, terhesség alatti dohányzást, a csecsemővel egy lakásban dohányzást, az anyatejes táplálás hiányát, a szoros bebugyoláltságot, egyes kutatásokban az oldalra fektetést – a hason fektetést továbbra is a leglényegesebb veszélyeztető tényezők között tartják számon.
Mivel azonban a szülők továbbra is azt tapasztalják, hogy a legtöbb kisbaba mégiscsak hason fekve alszik a legmélyebben és a legtovább, továbbra is széles körben tartja magát a hason fektetés szokása.
A hanyatt fektetés elterjedése óta gyakrabban panaszkodnak a szülők “alig alvó” gyermekükre, számos gyerekorvos hívja fel a figyelmet az ezzel összefüggésbe hozott mozgásfejlődésbeli elmaradásra és a fej tipikus deformálódására, amit állítólag a folyamatos hanyatt fekvés okoz.

Kinek van igaza?
A szülő könnyen összezavarodhat a sok ellentétes információtól – végül is nehéz eldönteni, kinek higgyen az ember, ezért biztos ami biztos alapon hasra fektetik ugyan a kicsiket, de légzésfigyelővel. Ha azonban evolúcióbiológiai szempontból próbáljuk megközelíteni a kérdést, és arra keressük a választ, hogy miért alszik mélyebben a hasra fektetett baba, és hogy jó-e neki ez a mélyebb alvás, érdekes ellentmondásra bukkanhatunk. A hanyatt fektetett fiatal csecsemő valóban sokszor felriad, ijedten kaszál a karjával a semmiben, ez a vele született Moro-reflexnek köszönhető. A baba a bizonytalan pozícióra reagál így, felfoghatjuk, mint beépített riasztójelzést, amely tudatosítja a babában, hogy lerakták. És ez az az esemény, amely ősidők óta kiváltja a kisbabák rémült tiltakozását! Értelmének, látásának is fejlődnie kell ahhoz, hogy valamelyest fel tudja mérni, hogy ismert helyen van, tőle néhány méternyire ott vannak a szülei. A Moro-reflex célja a megkapaszkodás – mégpedig egy olyan életkorban, amikor a baba szándékosan nem volna képes kivitelezni egy ilyen mozgássort. Nos, ha hasra fektetjük a babát, a Moro-reflexet, a beépített riasztót kikapcsoljuk. Kikapcsoljuk akkor is, ha a babát felvesszük, kézben, ölben tarjuk, szoptatjuk, vagy mellkasunkra fektetve, bőr-bőr kontaktusban altatjuk. Lényegében mindegyik hasonló pozícióba helyezi a babát, mint a hason fekvés, ám akad azért egy lényeges különbség: a szülő, az anya testének stimuláló hatása. Az szülő légzése, szívdobbanásai, mozgása, hangja, melegsége – mind-mind ösztönzik a csecsemő életműködéseit. Gyönyörűen megfigyelhető ez a pozitív élettani hatás a kenguruzás során koraszülötteknél: testkontaktusban javulnak életműködéseik, javul hőmérsékletük, vérük oxigéntelítettsége, ezt számszerű pontossággal kimutatják a monitorok, amelyek életműködéseiket regisztrálják. Ha viszont ugyanezt a pozíciót kiságyban fekve képzeljük el, pontosan ezek az előnyös élettani ösztönző tényezőnek tűnnek el – és marad a hason fekvő pozíció, a veszélyesen nyugodt és mély alvással.

Bánj tudatosan a különbséggel!
Persze hiba volna, ha a hason fekvést ettől kezdve életveszélyesnek és ezért tilosnak tekintetnénk. A hirtelen csecsemőhalál nagyon ritka, évente mindössze 25-30 csecsemőt érint Magyarországon, és egyelőre egyáltalán nem bizonyított, hogy a hason fekvés OKOZNÁ. Az viszont tény, hogy az érintett kisbabák valamiért nem ébrednek fel, amikor fel kellene. És pontosan ez az az ok, ami miatt a szakértők NEM AJÁNLJÁK olyan alvási körülmények teremtését, amelyek túlságosan mély és hosszú, egybefüggő alváshoz vezetnek. Nem csak a hason fekvés ilyen, hanem a babák szoros bebugyolálása is. Ekkor a takarót olyan szorosan rátekerik a csecsemőre, hogy karjai nem tudnak szétcsapódni, nem rezzen fel minduntalan, ha letesszük. Nem jó, ha a baba körül túl nagy a csend, a nyugalom. Kifejezetten előnyös, ha zajlik körülötte az élet, szem előtt van. Jó az igény szerinti szoptatás, mert szoros testközelséget biztosít nappal és az éjszaka nagy részében. Igen, többször fel fog ébredni a hanyatt fektetett baba. Többször is fog szopni, többször lesz kézben, hosszabb ideig dédelgetik. És mivel gyorsan rájönnek a szülők, milyen nyugodtan alszik hason fekve, szívesen szundikálnak vele együtt úgy, hogy a mellkasukra fektetik. Ez egyértelműen előnyös és jó az ember gyermekének, amely annyira fejletlenül és kiszolgáltatottan születik, hogy az első hónapokban feltétlenül szüksége van arra az emberi közelségre, figyelemre, amit a hordozás, a testközeli gondoskodás biztosít számára.

VAGYIS
fektetheted hasra, DE
– olyankor tedd, amikor figyelni tudsz rá, a közelében vagy
– olyankor tedd, amikor ébren van
– ha csak lehetséges, a saját testedre fektesd vagy ott rögzítsd például hordozókendő segítségével.

– kerüld a cuki fotókon látható, pihe-puha párnák közé, puha dunyhára, báránybundára fektetést, mert veszélyes
És végül: örülj az éjszakai szoptatásoknak, akkor is ha fárasztónak találod, mert kellően élénkké teszik a kicsit, és fejlődéséhez ez a legelőnyösebb – mindenféle szempontból.

Ingyenesen letölthető füzet a csecsemők alvásáról, a biztonságos alváskörnyezetről: Gond van a babád alvásával?

Szerző: W. Ungváry Renáta szoptatási szaktanácsadó IBCLC

Ezt olvasd el, mielőtt légzésfigyelőt veszel!

Manapság olyannyira babatartozékká vált, hogy ritkán látni családot, amely légzésfigyelő nélküli ágyba fekteti a kicsit. Vajon tényleg hasznos befektetés?

Először tisztázzunk néhány alapvető kérdést, azokat, amelyeket még légzésfigyelő vásárlás ELŐTT érdemes megválaszolnotok.

Mit vársz a légzésfigyelőtől?
A legtöbb szülő azért veszi, mert retteg a SIDS-től, azaz a hirtelen bölcsőhaláltól. Ennek lényege, hogy a baba ismeretlen okból, minden előzmény nélkül, álmában meghal. Jellemző módon a boncolás sem tud konkrét okot kideríteni, illetve ha mégis (pl. fulladás, szívfejlődési rendellenesség, mérgezés), akkor az már nem minősül SIDS-nek. A SIDS okát ma sem ismerjük. A kutatások szerint azonban bizonyos tényezők növelik a gyakoriságát: koraszülöttség, légzésproblémák, terhesség alatti dohányzás, dohányzás a baba környezetében, hasonfektetés alvás közben. Nem kizárt, hogy idővel pontos genetikai tényezőkre is fény derül, egyelőre azonban inkább csak annyit sejtünk, hogy a keringés leállás az elsődleges, a légzésleállás csupán ennek következménye. Ebből következik, hogy egy olyan készülékkel, amely azt jelzi, ha egy beállított időintervallumon belül nem vett levegőt a gyerek, igen csekély a valószínűsége, hogy meg tudod előzni a hirtelen bölcsőhalál bekövetkeztét.

Mihez kezdesz akkor, ha jelez?
Teljesen normális jelenség, hogy a csecsemők, különösen az újszülöttek légzése időnként egyenetlen, néha meglepően hosszú ideig nem vesznek levegőt, amikor mélyen alszanak. Ha a légzésszünet túllép egy bizonyos, beállított határt, a készülék fülrepesztő hangon jelezni kezd. Az első néhány alkalommal nyilván halálos rémületben ugrasz, felkapod a gyereket, rázod (ezt egyébként sem szabadna, mivel súlyos agyi sérülést okozhat az apróságoknál), eluralkodik a pánik. Aztán kiderül, hogy semmi gond, csak nagyon mélyen aludt. Mit érez szegény gyerek, ha ezt néhányszor megcsináljátok vele?
Mire ez megismétlődik néhányszor, két eset lehetséges. Vagy bejelentkeztek kivizsgálásra a légzéskimaradások okának tisztázására, vagy lassan immunissá válsz a jelzésre, esetleg pont akkorra teszel le a készülék használatáról, amikortól a leggyakoribb a SIDS előfordulása, vagyis 2-5 hónapos kor között.

Mihez kezdesz akkor, ha tényleg baj van?
Természetesen való igaz, hogy a készülék akkor is nagy valószínűséggel jelezni fog, ha tényleg baj van. ÉS AZT TUDJÁTOK MINDKETTEN, HOGY AKKOR MIT KELL CSINÁLNI? Jártatok csecsemő elsősegély tanfolyamra? Tisztában vagytok a lélegeztetés, újraélesztés módjával? Megbeszéltétek, hogy ki hív mentőt, ki foglalkozik a babával? Tudjátok, hogy a mentők mennyi idő alatt érnek ki? Igen, lélegeztetési, újraélesztési ismeretek nélkül komoly vészhelyzetben szinte esélytelen, hogy a baba életben maradjon. Tehát, ha úgy döntesz, hogy legyen légzésfigyelőtök, akkor még aznap jelentkezz be tanfolyamra is! A Bethesda Gyermekkórházban például ingyenes tanfolyamon vehetsz részt!

Miért nem ajánlják?
Nem véletlen, hogy szakmai fórumok, például az AAP (amerikai gyermekgyógyászok szakmai kollégiuma) nem ajánlják a légzésfigyelő használatát, sőt, felhívják rá a figyelmet, hogy nem alkalmas a készülék a SIDS megelőzésére. Ez voltaképpen az eddig elmondottakból is logikusan következik, de további érveket is fel lehet sorakoztatni: legfőképpen azt, hogy használata hamis biztonságérzetet ad. Ezért könnyebben teszik a szülők külön szobába a kisbabát, noha a külön szoba EGYÉRTELMŰEN kockázatnövelő szerepét évek óta ismerjük. Az embercsecsemőnek ugyanis egészséges fejlődése érdekében emberi KÖZELSÉGRE, figyelemre van szüksége. A közelség biztosítja számára a megfelelő táplálékot, teste melegen tartását, a szülő életfunkciói pedig ösztönzően hatnak saját életműködéseire is. Ez az magyarázata például a bőr-bőr kontaktusban alkalmazott kenguru módszer előnyös hatásának a koraszülöttekre. Ez az előnyös hatás a még fejletlen hőszabályozással, sok tekintetben éretlenül születő, amúgy érett csecsemőkre is vonatkozik. Egyes SIDS megelőzésre vonatkozó ajánlások ezért ezzel a kitétellel kezdődnek: Az embercsecsemőnek emberi közelségre van szüksége… Ez a gyakorlatban karnyújtásnyi közelséget jelent például az éjszakai alvás során.
A légzésfigyelő adta hamis biztonságérzet ugyanakkor olyan csecsemőaltatási szokások alkalmazására is felbátorítja a szülőket, amelyekről hallották, hogy a SIDS szempontjából kockázati tényezőnek számítanak: ilyen a hason fekve altatás és a szorosan bebugyolált állapotban történő altatás. Mindkettő túlságosan mély alvás eredményez. Mivel a SIDS jelenlegi tudásunk szerint összefügghet az ébresztőmechanizmus zavarával, egyik megoldás sem ajánlott. Légzésfigyelő használata esetén sem.

Szerző: W. Ungváry Renáta

Miért sír a baba?

Manapság nem ritka, hogy a saját gyereked az első csecsemő, akit közelről látsz, így csöppet sem meglepő, ha először nem igazodsz el a rajta. Mikor és mivel tudod leghatékonyabban megvigasztalni a kisbabád?

Ha tanácstalan vagy, hogy épp miért sír a kisbabád, nem érted mi lehet a baj, akkor gyakran hálásan fogadsz minden tanácsot, ami megkönnyíti a kommunikációt. Sajnos a legegyszerűbbnek és legkényelmesebbnek tűnő megoldások vezetnek a legnagyobb zűrzavarhoz…

A leggyakoribb jótanács:

Ha tele a pocak és tisztába tetted, nem fázik és nincs melege, nem fáj semmije, akkor minden rendben – mondják sokszor, pedig, ha jól belegondolsz, csak az egyik legfontosabb dolog maradt ki a felsorolásból, mégpedig az emberi kapcsolatok, a testkontaktus iránti igény. Akik a fenti mondatot hangoztatják, abból indulnak ki, hogy egy jóllakott, egészséges kisbaba csak eszik, alszik, mosolyog. A valóságban azonban másképp áll a helyzet. A szülők gyakran szembesülnek olyan jelenségekkel, amelyek sehogyan sem illenek a fenti sémákba. Például:

•  Hiába van tele a pocak, a baba sír, ha leteszik, vagy legalábbis öt-tíz percnél hosszabb időt nem bír ki sírás nélkül.

•  Különösen az első három hétben gyakori, hogy a baba éjszaka felébred, és akkor is hosszasan sír, ha közben megszoptattad.

• A kisbabák, mintha nem ismernék az órát, és a szabályos etetési időközöket, képesek akár egy nagyobb szopizás után fél órával újra úgy enni, mintha aznap még egy kortyot sem kaptak volna.

• Jellemzően este felé jelentkezik az egyre kitartóbb, egyre vigasztalhatatlanabb sírás. Más kézenfekvő magyarázat nem lévén, többnyire hasfájásra szokás gondolni. Igen, lehetséges, hogy az első hetekben, hónapokban még fejletlen a baba emésztőrendszere, és ezért a bélmozgásokat, ürítést kellemetlen vagy legalábbis igen erőteljes érzések kísérik. Azonban a sírásnak az a foka, amit ilyenkor a kisbabáknál látunk, valami súlyosabb gondra enged követeztetni.

Kommunikációs tréning a babával
Lehetséges, hogy jobban jársz, ha inkább magad próbálsz rájönni, hogy mikor, mivel tudod leghatékonyabban megvigasztalni a kisbabádat. Ehhez nem árt szem előtt tartanod néhány alapvető tudnivalót a kicsi (két és fél, három hónaposnál fiatalabb) csecsemőkkel kapcsolatban:

• Azért biztosan nem sírnak, mert unatkoznak és több szórakoztatásra vágynak. Ez az állapot még ismeretlen számukra.

• Alapvető igényük a szopás, evés, cumizás, amely jó esetben, a szoptatásnak köszönhetően, egyben szoros testkontaktust is biztosít. Ezért, akár van elég tejed, akár nincs, azzal biztosan nem fogsz mellé, hogy mellre teszed, és hagyod igénye szerint szopni. Ha valami okból pótlást kell adnod, akkor is érdemes emellett olyan sokszor mellre tenni, amilyen sokszor csak lehetséges. Ez segít a tejmennyiség növelésében is. A szoptatás nem csak táplálás! Ezt mindenképp tartsd szem előtt, mert azt jelenti, hogy a kisbabád számára akkor is jó megoldás a szopás, ha már majdnem tele a pocakja. Ha egészen biztos vagy benne, hogy már nem éhes, akkor tedd az üresebbik mellre, hogy kedvére cumizhasson.

Lehet, hogy felszisszensz ezen a ponton, mert fáj a mellbimbód vagy attól tartasz, kisbabád mindig a melleden fog “lógni”. Fájdalom esetén vedd fel a kapcsolatot szoptatási tanácsadóval, a második aggodalommal kapcsolatban pedig gondolj arra, hogy ez a viselkedés egy életkorhoz, fejlődési szakaszhoz kötött igény, amely már néhány hónap elteltével gyökeresen változni fog, akkor is, ha te magad nem sokat teszel a változás érdekében.

• Próbáld elfogadni, hogy nem mindig sikerül pontosan azonosítani a sírás okát. Elégedj meg annyival, hogy próbálgatod, mitől lesz jobb kedvű, nyugodtabb a pici. Először próbálkozz azzal, hogy újra megszoptatod. Ha ez sem segít, kísérletezz sétával, hordozással. Ez többnyire megszakítja a rossz köröket, kizökkenti a babát a sírásból. Könnyen el tud aludni, megnyugszik, mert a járás, monoton ringatózás a méhen belüli életben tapasztalt mozgásokra emlékezteti. Komoly segítséget jelent ebben egy jól megkötött hordozókendő.

• Na és ha a hasa fáj? Végül is kipróbálhatod az összes hasfájás elleni szert egymás után, nem valószínű, hogy látványos lesz az eredmény. Jobb, ha abból indulsz ki, hogy egy egészséges kisbabának nincs szüksége hasfájás elleni szerekre, más gyógyszerekre sem. Sokkal valószínűbb, hogy szoptatással, hordozással sikerül megfelelően megnyugtatni a babát.

• És ha nem kap eleget enni? Ezt minden kétséget kizáróan abból láthatod, ha nem emelkedik a súlya az elvárásoknak megfelelően. Kérj segítséget, ha a 10-14. nap közt nem éri el a születési súlyát, és attól kezdve súlyfejlődése elmarad a várható minimumtól, ami 15-21 dkg/hét.

Próbálgasd tehát, mi működik nálatok: nyitottan, kíváncsian, szeretettel. Ne az órát nézd, ne azon gondolkodj, mit rosszat ehettél, ami bántja a baba hasát (szoptatás alatt bármit ehetsz), hanem gyakorold a baba felé fordulást. Ha jelez valamit, kérdezd meg kíváncsian: erre gondoltál? – És szoptasd meg, ringasd, vidd el sétálni. Rögtön látni fogod, jó irányban próbálkoztál-e.

Nagyon fontos, hogy külső mércék, iránymutatások helyett a saját kisbabád jelzéseire hagyatkozz. Ha sír, ha nyűglődik, arra válaszolnod illik valahogy. Legalábbis, ha azt szeretnéd, hogy párbeszéd alakuljon ki köztetek. Ezért, ha például a jóllakottság jeleit keresed, ne számokra és táblázatokra hagyatkozz, hanem csakis a kisbabád jelzéseire. Azzal nem foghatsz mellé!

Amikor fájdalmas a szoptatás

Manapság a kelleténél sokkal gyakrabban szenvednek az anyák attól, hogy már a kezdet kezdetén meglehetősen fájdalmas a szoptatás, vérző, nyílt sérülések keletkeznek az első napokban. Gyakoriak a horzsolásszerű sebek, amelyek ugyan nem súlyosak, és általában maguktól is meggyógyulnak, de rettenetesen kellemetlenek, fájdalmasak, hiszen a bimbó idegvégződésekkel sűrűn ellátott, érzékeny terület.

Mindenkinek fáj?
Egy egészséges újszülött szívóereje meglepően erős, legalábbis, aki még nem szoptatott, biztosan csodálkozni fog rajta. Akkor, ha a baba szájában nincs anatómiai eltérés, és az anya mellbimbója sem tér el az átlagostól, valamint a baba kellően mélyen bekapja a bimbót, egyáltalán nem törvényszerű, hogy a szoptatás fájdalmas legyen, az pedig különösen nem kötelező tartozéka a szoptatásnak, hogy sebek alakuljanak ki. Tehát, nem igaz az a sokat hangoztatott nézet, hogy a szoptatásért meg kell szenvedni, mert a fájdalom velejárója a szülés utáni heteknek.

Miért fáj akkor mégis olyan sokaknak????
Lássuk először azokat az okokat, amelyeket külső, megváltoztatható tényezők idéznek elő.
– Aggasztóan sok a császármetszés, minden harmadik nő így szül. Attól még persze szoptathatna bárki gond nélkül, hogy császárral szült, de a terep ilyenkor sajnos nehezített, MERT műtét után nagyon gyakori az ödémás mellbimbó (más testtájak is ödémásak lehetnek), és általában egy hétig is eltart, mire ez elmúlik. Az ödémás bimbó sérülékenyebb, nehezebben bekapható. Császár után a szülészetek többségén még mindig elviszik a babát, pedig biztosíthatnák a közvetlen testkontaktus lehetőségét, a szülés utáni ismerkedést már a műtét után közvetlenül is. Ez a továbbiakban bemutatott szoptatási pozíciók kivitelezésére is kiválóan alkalmas lehetőség – volna. Ám nem hogy elviszik az újszülötteket, sok helyen csak 24 óra elteltével kezdődhet egyáltalán az ismerkedés. A császáros anyának a hasi seb fájdalma miatt nehéz jó pozíciót találni. A spinális érzéstelenítés egyik lehetséges szövődménye, a posztpunkciós fejfájás pedig olyan komoly rosszulléttel jár, hogy az érintett anyáknak meglehetősen nehezére esik a szoptatás. A műtét során alkalmazott gyógyszerek, a nem természetes születési mód erőteljesen befolyásolja az újszülött viselkedését – nem éppen a szoptatás szempontjából kedvező irányba. Gyakran aluszékonyak, fáradtak. E tényezők összessége miatt gyakrabban kapnak (többnyire feleslegesen) tápszert, jelentősebb a súlyesésük, lassabban nyerik vissza születési súlyukat. A cumisüvegből adott pótlás jelentősen ronthat a szopástechnikán, olyan csücsörítő szájtartást rögzít, amely jelentősen hozzájárul a makacs sebek kialakulásához.
– A hüvelyi szülések esetében is sok a beavatkozás, ennek hasonlóan negatív hatásai lehetnek, mint amelyeket a császárral kapcsolatban felsoroltam.
– A baba és az anya rutinszerű elválasztása éppen abban az időszakban, amikor a gyakori szopás nagyon fontos volna a tejtermelés olajozott beindítása érdekében. Nagyon fontos szempont az anya-csecsemő egység megtartása, az együttlét biztosítása a nap 24 órájában, különösen éjszaka is!
– A nők többsége nem lát közelről szoptatást, és azok, akik a szülés után segíteni próbálnak a szoptatásban, azok jó szándékkal ugyan, de gyakran helytelen, a szoptatás élettanának nem kellő ismeretén alapuló tanácsokat adnak – természetesen tisztelet a kivételnek, aki képezi magát ezen a területen. Mit is javasolnak és mutatnak sok helyütt az anyáknak?

EZEKET KERÜLD, NE TEDD!!!!!
Gyakran látott, helytelen technikák, amelyek sebesedést okozhatnak:
– összecsippentik a mellbimbót ujjal, és betolják a baba szájába, mintha cumi volna.
– rányomják a baba fejét a mellre
– ha a baba nem nyitja ki a száját, vagy nem sikerül azonnal magától a szoptatás, lehetőleg még a szülőszobában, akkor máris felteszik a bimbóvédőt, mégpedig többnyire nem jól, és a merev szilikon szopókát erőszakkal betolják a baba résnyire nyitott szájában, amit ő rendszerint el is kezd szívni. Siker? Nem! Rossz szopástechnika rögzül, amely tartós sebesedéshez, fájdalomhoz vezethet! A helytelenül felrakott bimbóvédőt az anyának tartania kell ujjaival, és emiatt nem is tudja a baba elég nagyra nyitni a száját. A következmény: a baba pont úgy szopja, mint a cumisüveget, vagyis csücsörítve! Bimbóvédőre NAGYON ritkán van szükség valójában!

Amikor valódi problémát jelez a fájdalom
Ha a baba nyelve le van nőve, vagy nyelve rövidebb az átlagosnál, rendszerint kisebesíti a mellet, illetve nagyon fájdalmassá válik a szoptatás. ha erre gyanakszol, mindenképpen kérd szoptatási tanácsadó segítségét. Az egyszerűbb nyelvlenövéseken parányi bemetszéssel lehet segíteni, amit gyermekorvos vagy fül-orr-gégész vagy szájsebész végezhet.
Ha az anya mellbimbója nagyon vaskos, nagy, vagy befelé forduló vagy teljesen lapos, ugyancsak célszerű szoptatási tanácsadó segítségét kérni a megfelelő ráharapási technika és pozíció megtalálásához. Sok esetben lehet jó megoldást találni, de előfordul, hogy a gondokat a baba növekedése oldja meg, hiszen nagyobb szájjal könnyebben boldogul majd.
Fehér, érzékeny, vékony bőrű anyáknál még a legjobb technika mellett is kialakulhat erős fájdalom. Náluk a bimbó megedződésének folyamata is az átlagosnál tovább tarthat.

Ami az esetek döntő többségében SEGÍT
Először is, célszerű végiggondolni a következőket:
– Minden emlős kölyök tud szopni magától is, ha hagyják. Még az embrionális állapotban világra jövő kengurubébi is. A főemlős emberkölyök sem kivétel. Oda is tud jutni magától a mellbimbóhoz születése után, ha hagyják. Pontosan TUDJA, hogyan kell szopni!
– Az ember újszülöttje is úgy jön világra, hogy reflexek (bizonyos ingerekre, bizonyos helyzetekben bekövetkező mozgássorok) egész sora segíti a szopásban. Kereső reflex, szopó reflex. Számára a szopás a természetes és normális, nem a cumisüveg. Cumisüvegből nem könnyebb ennie! A koraszülöttnek sem!
– A mellből szopás technikája JELENTŐSEN eltér a cumisüvegből szopás technikájától. Mivel cumisüveg kultúrában élünk, a cumisüvegből szopás képét tekintjük normálisnak. A teljesség igénye nélkül a leglényegesebb különbség: Mellből nem csücsörítve kell szopni, hanem ahhoz, hogy a szopás hatékony lehessen és ne fájjon, a babának hatalmasra kell tátania a száját, mintha egy nagy szendvicsbe készülne beleharapni. Így ínye a bimbóudvar széléhez kerül.
Nem létezik olyan cumisüveg, amelyből úgy kell szopni, mint a mellből. Akkor sem, ha a reklámszövegek sűrűn állítanak ilyesmit egy-egy termékről. EZÉRT mindaddig, amíg kicsi mennyiségekről van szó, feltétlenül kerüld a cumisüveg használatát, helyette pohárból vagy kanállal etesd a babát, ha szükséges. Szerencsére valójában elég ritkán van szükség valóban pótlásra.

Ezek után lássuk a pozíciókat!
Természetesen azzal testhelyzettel jársz a legjobban, amelyik leginkább hasonlít arra a természetes helyzetre, amelyben egy újszülött magától is elkezdene szopni születése után. Ebben a testhelyzetben nem kell semmi különöset tenned, csak türelemmel várni, és esetleg egy kis helyezkedéssel ici-picit segíteni. Az újszülött nem siet, egészen biztosan több időre lesz szüksége, mint amennyi idő alatt egy cumit a szájába lehet tolni! Ezért fontos a ZAVARTALAN testkontaktus közvetlenül szülés után két óra hosszat. Ha ekkor nem sikerül szoptatni, később is bármikor érdemes ebből a pozícióból indulni. A következő angol nyelvű videókon nézheted meg, hogyan is működik ez. Nyelvtudás hiányában is hasznát veheted a bemutatott technikának, amelynek lényege, hogy éppenséggel nem technika, hanem a baba magadra fektetése, fejét a karoddal oldalról megtámasztva. Szoros testkontaktussal, has a hashoz!

Hasfájás

Hasfájás és hasmenés – leggyakrabban ezek a problémák aggasztják a szülőket kisbabájuknál az első hónapokban. Vajon mi lehet mögötte? Miért kakilnak gyakran, és miért fáj a hasuk minden nap? Lássuk, mit tehetsz, hogy javuljon a helyzet!

Így kezdődik
A magzati élet során mindent készen kap a baba a köldökzsinóron keresztül, mégpedig folyamatos, egyenletes ellátás formájában. Így az emésztéssel járó erőfeszítések, az éhség érzése és a jóllakottság ismeretlenek számára. Amikor megszületik, a gyomra még egészen kicsi, jókora cseresznyényi méretű, a három kiló alatti babáknak még ennél is kisebb. A köldökzsinór elvágása után hamarosan csökkenni kezd vércukorszintjük, hiszen megszűnt az utánpótlás. Az újszülött először érez éhséget! Ezért az a legjobb, ha azonnal megszoptatod, amint lehetséges. Előbb az egyik, majd a másik melledből, utána kezdheted is elölről. Bár úgy tűnik, nincs még tejed, az előtej már hónapok óta rendelkezésre áll, és éppen akkora mennyiségben, amennyi az újszülöttnek kell. Az előtej, a kolosztrum megindítja a bélmozgásokat, így részletekben távozni tud az első széklet, a magzatszurok, mely ragacsos és sötétzöld.
Ha a baba az első napokban sír, nem túlságosan valószínű, hogy hasfájás kínozná – bár száz százalékos biztonsággal nem tudhatjuk, mi a sírás oka. Több, mint valószínű, hogy a sírás célja elsősorban az, hogy a baba újra és újra mellre kerüljön. Ezzel automatikusan nő a tejmennyiség, a testközelség megakadályozza a kihűlést, anya és baba egyre jobban összehangolódik.

Amikor már többet eszik
Ahogy múlnak a napok, belövell a tej, ami azt jelenti, hogy egyre nagyobb mennyiségben lesz jelen, egyre teltebbnek és nehezebbnek érzed a melled, a baba pedig egyre hosszabban kortyol. Egyre több tej kerül egyszerre a pocakba, ezért annak befogadóképessége is napról napra nő. A harmadik-negyedik napon már jó esetben nem a magzatszurkot, hanem barnás-sárgás átmeneti székletet, majd sárga anyatejes székletet találsz a pelusban. Figyeld meg, hogy amikor a baba üríteni készül, abbahagyja a szopást, esetleg vonaglik, nyög, felsír, tekereg. Az első anyatejkortyok hatására megindulnak a bélmozgások, és mivel kicsi testének tekintélyes hányadát teszik ki a belei, nem csoda, ha rendkívül erőteljesnek éli meg a székletürítéssel járó folyamatot. Lehet, hogy fájdalmat, kellemetlenséget is okoz? Lehet, hogy szoknia kell még ezt? Igen, lehetséges. Ez azonban természetes, normális folyamat, nem kell aggódni miatta. Vigasztald a kisbabádat gyakori szoptatással, ringatással, testkontaktussal. Túletetéstől nem kell tartanod, és attól sem, hogy az emésztett tej keveredik az emésztetlennel.

Böfiztetés: hogyan, minek?
Ha jól teszed mellre a kisbabádat, nem valószínű, hogy levegőt nyel szopás közben. A melledben nincs levegő. Ha viszont szopás előtt sír, például a pelenkázás, vetkőztetés miatt, akkor jócskán nyelhet levegőt. Ha nagyon hirtelen lesz tele a hasa a tejjel, jól eshet neki, ha közben leveszed, szünetet tarthat, és a válladra veszed egy kis böfiztetés céljából. Ez azonban nem kötelező, mert a levegőbuborék, ha egyáltalán van ilyen a hasában, bármilyen, nem hanyattfekvő pozícióban is távozni tud – magától. Egy jókora böfi hatására megkönnyebbülhet, folytathatja a szopást, vagy elalhat, ha már jóllakott.

Ez nem hasmenés! Mennyi kakis pelus normális?
Kizárólag szoptatott babánál a negyedik-ötödik naptól az ötödik hétig a legjellemzőbb a nagyon gyakori széklet. Akár minden szoptatás közben bekakilhat! Állaga folyós, aranysárga, de az alkalmilag zöld széklet sem minősül kórosnak. Az ötödik hét után maradhat a gyakori kaki, de az is lehet, hogy a baba egyre ritkábban ürít. Akár tíz napig is eltarthat, mire teletermeli a pelust, jellemzően aranysárga, kenőcsös széklettel. Anyatejes és tápszeres vagy csak tápszeres babáknál rendszerint ritkább székletürítéssel kell számolni, s náluk nem számít normálisnak, ha napokig nincs székletük.

Hasmenés tápszeres babáknál és Rota oltás után
A kisbabák is elkaphatnak bármilyen hasmenéses vírust. Az anyatejesek maguktól gyógyulnak, a betegségre legfeljebb szokatlan nyűgősség, kissé megváltozott állagú széklet utal. Tápszeres babáknál, mivel immunanyagot nem tartalmaz a tápszer, hosszabb lehet a betegség, komolyabb tüneteket okozhat. Jellemzően változik náluk a megszokott székletgyakoriság.
Nem kóros, hanem egyszerű oltási reakció a Rota vírus elleni oltás után tapasztalható, legtöbbször zöldes hasmenés. Ennek pár nap alatt kell elmúlnia. Ha nem így lenne, forduljatok orvoshoz!

Mi okozhat a babánál hasfájását?
Erre a kérdésre senki sem tudja a biztos választ. A tünetek leírásában egyetértés uralkodik, de az okokat illetően találgatásokra hagyatkozhatunk. Általában akkor gondolunk hasfájásra, ha a síró, de amúgy jól gyarapodó babát nem vigasztalja meg az, ha mellre teszed ismét, ha dajkálod, ha kendőbe kötöd és kitartóan hordozod – egyáltalán semmi sem segít az erős, kitartó síráson. Lábát felhúzza, hasának tapintása kemény. A sírós viselkedés két hetesen kezdődhet, és két hónaposan szokott tetőzni. A sírós időszak a késő délutáni órákban veszi kezdetét, és akár este 11-ig, éjfélig is eltarthat. A kutatások szerint az esetek csupán öt százalékában okozza valamilyen szervi ok a nyilvánvaló fájdalmat: leggyakrabban tehéntej fehérje allergia, reflux betegség, és újabb eredmények szerint csecsemőkori migrén. Néha központi idegrendszeri eltérések, húgyúti fertőzés és még néhány ritkább betegség is állhat a háttérben. Ezért abban az esetben, ha az eddig felsorolt vigasztalási módszerek nem válnak be, érdemes orvoshoz fordulni, hátha kiderül a sírás magyarázata – erre azonban ritkán számíthatunk. Sajnos ugyanilyen ritka, hogy valamilyen gyógyszer orvosolná a problémát. Léteznek olyan megközelítések is, amelyek szerint ez a viselkedés az idegrendszeri érés kísérőjelensége, amely mellesleg minden kultúrában megfigyelhető, hasonló jellemzők alapján. Különbségek inkább a sírás időtartamában mutatkoznak. A busman bébik, talán azért, mert éjjel-nappal testközelben vannak és hordozzák őket, feleannyit sírnak, mint az európai babák.
Bár a szoptató nőket a világ minden táját tiltják különféle ételektől, a mai napig sincs rá bizonyíték, hogy a hüvelyesek, a káposztafélék vagy a hagyma, fokhagyma, mák, bogyósgyümölcs fogyasztása bármiféle összefüggésben lenne a baba viselkedésével, sírásával. A szigorú diéták ezért tökéletesen értelmetlenek az esetek túlnyomó többségében.

Próbáld ki!
– Segíthet, ha újra mellre teszed, esetleg ugyanarra a mellre, ha gyakran szeretne szopni. A szoptatás nem csak táplálás, megnyugtatásként is kiválóan működik.
– Zökkentsd ki a sírásból! Vidd ki a lakásból, fürdesd meg, kapcsold le a villanyt, vagy épp fordítva, kapcsold fel.
– Kösd szorosan hordozókendőbe, és sétálj vele viszonylag gyors és egyenletes tempóban, esetleg dúdolgatva. Öt-tíz perc is szükséges lehet ahhoz, hogy a sírás elmaradjon és elaludjon.

Ehet-e epret, káposztát, babot a szoptató anya?

Igen, természetesen ehet! Remélem, az összes érintett szoptató anyához eljut a hír, aki még nem hallotta,  hogy a szoptatás idején nincs szükség semmilyen ételféleség fogyasztásának korlátozására, legalábbis a szoptatás miatt nem, és egészséges anyából, egészséges babából kiindulva.

Egyelőre nem állnak rendelkezésre olyan tudományos adatok, amelyek igazolnák a kábetűsök, a babfélék, a bogyós gyümölcsök, a rostok, a laktóz és bármi más étel fogyasztásának kártékony voltát. Például a puffasztásért felelősnek tartott cellulózmolekulák egyébként sem jutnak be a tejbe nagy méretük miatt.

Mire kell figyelni az eper esetében?
Először is mosd meg alaposan! Másodszor: ne egyél egyszerre hatalmas, kilónyi mennyiséget! Inkább többször, kevesebbet. Így könnyebb megfigyelned, okoz-e bármiféle gondot a szoptatott kisbabádnál. Ritkán, akkor, ha tényleg kilószámra eszed, előfordulhat csalánkiütés, de ez elég ritka. Nem ok arra semmiképen sem, hogy elővigyázatosságból ne egyél epret.

Érdekes jelenség, hogy miközben ritkán jut idő a kényelmes, fájdalmat, sérülés nem okozó szoptatási pozíciók megmutatására, arra nézvést szinte mindig kap útmutatást a frissen szült anya, hogy mit ne egyen, ne igyon: ne igyon rostos üdítőt, ne egyen bogyós gyümölcsöket, felejtse el a lencsét, zöldbabot, kelkáposztát és még sok minden mást is. Az egyik legmeglepőbb, kórházban osztogatott listán a lecsó a megengedett ételek közt szerepelt, a paradicsom és a paprika viszont a tiltottak között. Van, aki szerint kell tehéntejet inni, mert serkenti a tejtermelődést, más szerint egyáltalán nem szabad inni, mert allergiát okoz a babánál, akkor is, ha csak az anya fogyasztotta.

Mielőtt azonban átállsz kenyér, víz és főtt rizs diétára, gondolj csak bele a következőkbe:
– Világ nagy, az étkezési kultúrák, alapanyagok sokfélék, egymástól markánsan eltérőek. Ám a nők mindenhol szoptatnak, miközben azt eszik, ami van.
– Szinte minden kultúrában eltiltják a szoptató nőket bizonyos ételektől, de érdekes módon messze nem ugyanazoktól:)
Vagyis: szinte mindenhol azt feltételezik, hogy amit az anya eszik, az megy egy az egyben a tejbe. PEDIG NEM! A szervezetünk gondoskodik róla, hogy az anyatej összetétele főbb összetevőit és lényeges alkotóelemeit tekintve mindig megfelelő legyen, és ne lehessen ötletszerűen, hiedelmek alapján össze-vissza befolyásolni.

Ez azt jelenti, hogy
– hiába iszol laktózmentes tejet, attól a te tejed laktóztartalma változatlan marad. Szerencsére, mert az agy fejlődéséhez a laktóz feltétlenül szükséges.
– hiába eszed kilószámra a vitamintablettákat, a tejed vitamintartalmát nem növelheted a normális mennyiség fölé. Annyi van benne, amennyi a babának kell.

Akkor ezek szerint semmi sem megy át a tejbe?
De igen, átmegy! Ám az esetek túlnyomó többségében egészen kicsi mennyiségek. Ennek valószínűleg az a célja, hogy a baba így, az anyatej közvetítésével, az anyatej biztonságos közegében ismerkedhessen meg a család (és anyukája) kedvenc, gyakran fogyasztott ízeivel, ételeivel. Így, amikor majd közvetlenül találkozik ezekkel az ételekkel, már nem lesznek számára ismeretlenek. Csakhogy egyes babáknál az ismerkedés az idegen fehérjékkel kissé túlságosan koraira sikerül, például az élet első napjaiban adott tehéntejből készült tápszerek miatt. Ebben az esetben könnyen lehet, hogy a baba a későbbiekben allergiával reagál arra az összehasonlításképpen nagyon kevés tehéntejfehérjére, ami a tejet ivó nő tejében megjelenik. Ilyenkor a kialakuló bélgyulladás miatt kicsi, piros vérpöttyök jelenhetnek meg a baba székletében. Ebben az esetben valóban indokolt a tej és az összes tejtermék következetes mellőzése, és ettől sokszor meg is szűnik az alkalmi vérezgetés. A speciális tápszer bevezetése azonban az esetek túlnyomó többségében felesleges, mert több a hátránya, mint amennyit a szoptatás abbahagyása jelent. Az ezzel kapcsolatos szakmai ajánlást itt találod.

Akkor miért fáj a baba hasa?
Nagy valószínűséggel nem attól fáj, ha fáj egyáltalán, amit az anyukája evett. Az élet első két-három hónapja az alkalmazkodásról szól: a baba megszokja az emésztési folyamatokat, az ürítést, az éhség, a szomjúság, a jóllakottság, a túlevettség érzéseit, és ezek a dolgok okozhatnak némi kellemetlenséget. Ahogy a baba nő, ezek a kellemetlenségek egyre csökkennek, illetve egyre könnyebben uralhatóvá válnak. Lehetséges, hogy emiatt csökken három hónapos kor után erőteljesen a “hasfájós” babák száma. Ha nem hiszed, itt utánanézhetsz, mit tartalmaznak ezzel kapcsolatban mérvadó források.

Szoptatás alatt NAGYON FONTOS:
– hogy egészségesen, sokoldalúan táplálkozz
– hogy hozzájussál természetes rostokhoz, friss, nyers gyümölcsökhöz, zöldségekhez. Igen, például a nyár helyben termő, érett, vitamindús idénygyümölcseihez, az eperhez, málnához, ribizlihez, jostához, szederhez is. Ezek bioflavonoid és vitamin tartalma igen jelentős. Hozzájárulnak ahhoz, hogy tettre kész és friss maradj, hogy normalizálódjon a súlyod, helyettesítik a hizlaló édességeket
– Annyi folyadékot fogyassz, amennyit kívánsz.
(Az alkoholt azonban lehetőleg mellőzd, mert a véralkoholszinttel megegyezik a tejed alkoholszintje.)